Kedves Beáta!
Örülök, hogy leírta érzéseit. Jól esik tudni azt, hogy vannak lelkes, verseket szerető emberek.
A kedvességét én is köszönöm!

Nagyon szép,gratulálok a sikeréhez!
Boldog Új Évet kíván:Réka

Aranyos Réka!
Köszönöm szépen a jó kívánságot! Én is nagyon boldog, sikeres új évet kívánok neked!
Szeretettel puszillak!

Tisztelt Művésznő!
Nagyon szívesen és sok sok sikert kívánok Művésznőnek.
Jo pihenést kívánok 3napos ünnepre!
Üdvözlettel, Tisztelettel:Rékucii

Drága Erikám !
Először a megújult Honlapodat dicsérem. Igényes, áttekinthető, összefoglaló.
Valaha csak a gyerekversek kedves, bohókás költőjét ismertem...de ahogy telnek az évek, s jobban megismertelek, így számomra a legkedvesebbek a felnőtt-versek. Mély tartalmuk megérinti a szívemet..
Köszönöm, hogy ismerhetlek, köszönöm, hogy Barátomnak mondhatlak !
Sok-sok, egészségben és " termékenységben " gazdag esztendőt kívánok -természetesen párodnak / támaszodnak : Lacinak is.
Szeretettel ölel : Tünde

Tündikém!
Valaha felnőtteknek szóló versekkel kezdtem az írást. ( Aaz irodalom órákon feladott fogalmazásokat nem számítva :) )
Nagyon köszönöm a szép és kedves gondolatokat, amelyeket megosztottál velem.
Örülök a barátságodnak!

Napnővérke! Szuper a honlapod!!! Ölelésem!!! :)

Köszönöm Naphúgocskám!

Péter Erika: Elpattant zongorahúr

Sajnos, nem volt még szerencsém találkozni a könyv szerzőjével. Nem ismertem, nem ismerem személyesen Péter Erikát az óvónőt, a költőt, a fotóst, a nagy utazót. De azt hiszem, a könyv elolvasása után elmondhatom, hogy ismerem Péter Erikát, az EMBERT. Így, csupa nagybetűvel.

A regény főszereplője Anna. A könyv elején még kislány, a végén középkorú asszony. A kettő között pedig csak ámulunk. Ennyi minden történik, történhetik egy emberrel? És elgondolkodunk: hogy lehet ezeket túlélni? Túl lehet egyáltalán élni? (Azt tudjuk, hogy túl KELL élni. De tényleg lehet???) Miből meríthet az ember mindig újabb és újabb energiát?

A könyvre nem én mondom először, hogy letehetetlen. (Nekem sajnos, le kellet tennem, várt a munkahelyem, de alig vártam, hogy folytathassam. Nem volt kétséges, hogy ahogy hazaérek, kiolvasom. És hajnali 1-kor már írom az ajánlót róla.) Igen, megkönnyeztem néhány oldalt. De a könyv elolvasása után nem a bánat és a szomorúság érzete kavarog bennem.

Anna nem vádaskodik. Sorsáért nem okol senkit, nem hibáztat másokat. Mint a többi maximalista ember, önmagában keresi a hibát. Vajon mit csinált rosszul? És nincs rá logikus magyarázat. Én ilyenkor Lauren Olivert szoktam idézni: „Többnyire - az esetek 99 százalékában - egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért fonódnak össze a szálak, és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis jó dolog követi. Semmit sem teszünk, mégis minden szétrobban.”

Nem véletlen, hogy Péter Erika a könyvében nem számmal, hanem szolmizációs hangokkal jelöli a fejezeteket. (Egy ilyen könyvcímhez –és igényes könyvborítóhoz- mi más is dukálna?) Fülemben cseng olvasás közben egy dal. Beteszem a mesecédét a lejátszóba, bár kívülről fújom a szövegét.

"Mert én voltam már
túl az Óperencián
a pokol tornácán
egy griffmadár hátán.

És én voltam már
tündérek országában
óriások barlangjában
elvarázsolt kastélyokban." (Figura Ede)

Ugye, Te is jártál már „mindenhol”, Péter Erika? Voltál már a tündérek országában, de jártál a pokol tornácán is. És ez nem csak mese.

Péter Erika könyvét jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki igényes kortárs irodalmat akar olvasni, hiszen egyszerre simogatja a lelket és szorítja a szívet.
Kelebi Kiss István illusztráció tökéletesen illeszkednek a tartalomhoz.

Befejezésül álljon itt egy idézet a könyvből: „Olyan családban nőtt fel, ahol, ha nem beszéltek valamiről, az nem is létezett. Van, amit eltitkolunk, egyes dolgokról hallani sem karunk, másokat magunkba fojtunk. Egy azonban biztos: vannak olyan események, amelyek magukért beszélnek.”

Erika! Ez a könyv önmagáért beszél! Köszönöm neked, hogy elolvashattam. Hogy megírtad. Hogy megosztottad velünk….

Szigligeti Zsuzsanna

Kedves Tündérkönyvtáros!
Örülök, hogy ismét időt fordítottál rá(m) és sikerült elővarázsolnod a regényemhez írt recenziódat. Nélküle hiányos lett volna vendégkönyvem!
Olyan szépen fogalmaztál, úgy beleélted magad Anna életébe, hogy úgy érzem, hogy személyesen is ismerjük egymást.
Nagyon szépen köszönöm!