LÉLEKZETEK

 

Péter Erika

Távolba vágyó
 

Titkok után kutatok.

Zsebemben 

hüvelykmatyi kavicsok;

cipelem magányom kövekkel

kitömött poggyászát

 – oly súlyos, mint a szavak –

s majd csak visszafelé,

amikor sietnék haza,

döbbenek rá,

hogy minden kavics

zsebemben lapul.

 

 

Péter Erika

Esőgyöngyök

 

Esőgyöngyöket

szitál a szél,

feltámasztja a

kiégett földet.

A természet táncol

s újra él: oázissá 

változnak a könnyek.

 

Rosszkedvemet én is

kapucnimba rejtem

s eltemetem 

kabátom alá.

 

 Péter Erika

Tavasz

 

Földieper édes íze
olvadt szét a számban
s váratlanul kinyílt

bennem a tavasz

a pisztrángoktól
hemzsegő patakba
­felhők mártogatták
fodraikat
és a horizontot

királyi pompával
pásztázta a Nap

lelkem szelíd
érzékiség járta át; 
sóvárgás,
mely azóta kínoz.

 

Péter Erika

Szerelemőrzők

Egy távoli parton,
kövek árválkodnak.
Egyikük talán őrzi
testem melegét.

Sidariban épp most
ébredhet a tenger,
sós ízét még egyszer
érezni akarom;
mint szeretkezés után
rám ragadt illatot
ugyanúgy kutatom
magamon.

 

Péter Erika

Főnixmadár

 

A hatalmas fennsíkon
fellobbant egy fészek

s a szép főnixmadár
benne égett.
A fény tűznyelvétől
tolla lángra gyulladt,
de ahányszor meghal,
létrehoz egy újat.

 

Lelke felszabadult,
 erővel vértezett,
étke a fű, a tűz
s lángból szül életet.
Múltja romjaiból
bíborfénnyel éled,

és amikor felszáll
– feltámad egy lélek.