TÉLI  LÉLEKZETEK

 

 

Péter Erika

fagyhalál

 

megjött a tél

s az ég zsúpfedelét

ellepték a varjak,

a fák zúzmaraköpenyt

kaptak s fehér paplan

terült le a földre,

 

és májusban

nem emlékszik senki,

hogy megfagytál

január pokróca alatt

 

Péter Erika

 Apró vágy

 Fény szeretnék lenni

egyszer arcodon,

finom, tükör-vékony dallam,

múltat bújtató ránc,

keringőző csipkehópehely,

jégvirágból nyíló vágy,

 

mielőtt még végleg

elboldogtalanodnánk…

Péter Erika

Téli dallam

 

Januárt csikorog

a metsző hideg,

dalt komponálnak

a jéggé vált vizek

s lépéseink nyomán

kottát ír a hó.

 

Fenyőfák pofozzák

egymást

dacolva a széllel,

és a felhők mögött

az Isten vezényel.

 

Péter Erika

 

Sóhajnyi öröm

 

Télen, fehér napsütésben

galamb száll a Malom-téren.

Feltámad örömöm.

Mert elég, ha néhány percig

boldog vagyok

s a belső dolgok

héját feltöröm.

Leghálásabb tán a kezdet,

és utána következhet

a beteljesülés.

 

Ma már tudom mind

amim van, arra jó,

hogy szertehagyjam

– a minden is kevés.

A Körös-parthoz közeledve

tudom, hogy a tavasz messze,

de mindig beköszönt.

Életvégem így vígasztal,

s telis-tele tölt malaszttal

ez a sóhajnyi öröm.

 

 

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )