LÉLEKZETEK
Péter Erika
utóíz
az elavult hídról
lekopott a festék
didergő fény térdel
nedves avaron
lehorgasztott fejjel
kerülgetjük egymást
merengünk a múlton
suta szavakon
röpke pillelétünk
csapong
lendül s lehull
falánk ősz falja föl
a fénytestű nyarat
és mi zamatos volt
abból csupán fanyar
utóíz marad
Péter Erika
sötétedés előtt
zöld rolóját
lehúzza a nyár,
rövidebbre fonja
zsinórját a nappal,
a hajnali dér
csipkebogyót érlel
még rozsdaarany fényben
tündöklik a táj
ám amikor meglódul a szél
az emeletes platánokról
zuhatagként ömlenek
a platánlevelek
gyötrelmeim veterán
varjakként fölszállnak
és gubbasztanak fészkükben
tavaszig
Péter Erika
levegőre gombostűzve
ma mennybolt magasából
ömlik le a napfény
palackokba zárnám télre
erkélyünkre lepke száll
emlékeinkbe táncol
vágytól űzve részeg
parabolákat rajzol
levegőre gombostűzött
szárnya gyorsan olvad
beszippantja hímporát a balkon
Péter Erika
melankólia
tegnap
illatot lehelt a hársfa
a Nap arany-fodrot varrt a tájra
vártam hónapokon át
hogy csillagot rügyezzen az ág
de amíg az eget lestem
változott a kép
az ősz ledobta
rozsdás köntösét
most
eltiport vadgesztenyék
hevernek a sárban
a pénzét hullató
akácnak levele vacog
tar ágakon hervadnak
a hullócsillagok
Péter Erika
őszi kottalapok
az évszak minden nyűge
válladra szakadt,
itt rozsdás dallam röppen
ott egy kottalap,
mindkettő súlytalan
s könnyű, mint a bűn
látod
a park végén
még kotyog a patak
de holnap már avarral
takarja magát
Illusztráció: Kelebi Kiss István
A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.
Katt. a linkre!
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ
(Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )