LÉLEKZETEK

Péter Erika

Korty a Nap fényéből

Szeretem a Napot,
a pillanatot, téged
s a nyarat mi hirtelen elmúlik
és a zöld lombokból
színtelen, vézna gallyak lesznek.

Az idő gyaluja eltorzítja arcunk,
már egymás hasonmását
tükrözi szemünk,
tudjuk a napfényből többet
kellene kortyolnunk
– miként a teve,
mikor teleissza magát
mielőtt elindul a sivatagi útra…

Péter Erika

Ha nem lennél

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )

 Péter Erika

Hozzám illő dallam

Megszerettem a várost

hol sok éve lakom,
a lakótelepet

ahol hallhatóvá lett a táj:

reggel

daloló madársereg

tolong ablakom előtt
a nyurguló juharon 

s éjszaka

szélben csacsogó

levelek között 
vándorol a Hold. 
  
Megtaláltam végre
a hozzám illő dallamot.

Péter Erika

Egy hajóskapitányhoz

Minek neked vad hullámú tenger,

hisz elég a rétre heverned,

máris kihajózol.

Homlokodhoz emelt

kezed kapitánnyá avat.

Dagadt vásznak alatt állsz

s integetsz az arctalan tömegnek.

Lábad előtt tiszteleg a város.