NYÁRI LÉLEKZETEK

Péter Erika

másodvirágzás

 

esőért sóhajt a délután

akácok haldokolnak

­– másodvirágzásuk

öncsalás csupán –

így lobbanunk el

mi is mind a ketten;

nem érlel, csak

aszállyal sújt a nyár,

árnyékká olvad

a fény is lassan bennem,

de szárnyalok talán még

didergő katicabogár

 

Illusztráció: Kelebi Kiss István

Péter Erika

nyári mosoly

 

száz karjával

ölel a nyár

mosolya mély

bánatomat oldja

ám kertemben

nem nyílik

csupán

fonnyadt rózsa

  

 

Péter Erika
Csókok a sötétben

 

amíg csókolsz

karcsúbb lesz a hold

felnézek rád

csodálom

a csillagokkal

szegecselt eget

egyik csillag kacsint

huncutul nevet

feljebb pufók felhők

ölelik az égitesteket

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki 
az elakadt szavakat,

ki űzné el tőlem

a nyugtalan árnyakat,  

hangom dallammá

hogy állna össze,

és mikor álmodni kell, 
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*


Ha nem lennél, 
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba 
burkolt éjszaka

 

ha nem lennél,

belefulladnék  magamba.

 

Péter Erika 

Görög nyár

 

Két marokkal szórták rád

az istenek a köveket,

öbleid karéját

ezüstpikkelyű

hullámok verik,

északon

férfi nélküli asszonyok

húzzák le a spalettákat.

 

Tengered kék táblakép

melyen a szél

madárként szárnyal.

Lába összeborzolja a fákat.

Táncával enyhíti a napsütést.  

 

Péter Erika

 Niobé szobránál

 

Ott, hol verejtéket

gyöngyözik a szikla

királyné állt hajdan,

karcsú nőalak,

most szemgödréből

obszidián-fényű

víz fakad.

 

Niobé kőteste

belenőtt a tájba,

áll a holt anyaság

romjai felett.

 

Visszavágyna

letűnt boldogságba,

porrá törne sziklát,

szökne hét tengerig,

de reménye elmerül

a keserű mélybe,

a víz elsodorja

Niobé könnyeit.

Illusztráció: Kelebi Kiss István

Péter Erika

lemondás

 

reflektorban álltál

téged néztelek

olyan voltál

mint a képzelet

aggódtam elillansz

akár a nap amikor

tenyerembe zárom

nem volt

még nem volt

nyugovásom

 

kinyújtottam

anyaág-karjaim

átöleltél, átöltelek

szemeidben láttam

verdesni lelkedet

együtt voltunk

e fénylő esten

ragyogóbb lett

a karácsonyi vásár

nem sejtettem mindez 

csupán ábránd 

 

Illusztráció: Kelebi Kiss István

 

 A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.

 Katt. a linkre!

www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR3x2rbK5WVv1eGzVMZXVC0OHFr7F1grR1d59R_gTViQQr8hwhUMgzP3Ve0&v=Csa161lJLf8&feature=youtu.be

 

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )