LÉLEKZETEK

Péter Erika

utóíz

 

az elavult hídról
lekopott a festék
didergő fény térdel
nedves avaron  

lehorgasztott fejjel
kerülgetjük egymást
merengünk a múlton
suta szavakon

röpke pillelétünk
csapong

lendül s lehull
falánk ősz falja föl
a fénytestű nyarat
és mi zamatos volt
abból csupán fanyar
utóíz marad

                              

Péter Erika

sötétedés előtt

 

zöld rolóját

lehúzza a nyár,
rövidebbre fonja
zsinórját a nappal,
a hajnali dér
csipkebogyót érlel

még rozsdaarany fényben

tündöklik a táj

ám amikor meglódul a szél

az emeletes platánokról
zuhatagként ömlenek
a platánlevelek

gyötrelmeim veterán
varjakként fölszállnak
és gubbasztanak fészkükben
tavaszig

 

Péter Erika

levegőre gombostűzve

 

ma mennybolt magasából

ömlik le a napfény

palackokba zárnám télre  

erkélyünkre lepke száll

emlékeinkbe táncol

vágytól űzve részeg

parabolákat  rajzol  

levegőre gombostűzött  

szárnya gyorsan olvad

beszippantja hímporát a balkon

 

Péter Erika

       melankólia        

 

tegnap

illatot lehelt a hársfa   

a Nap arany-fodrot varrt a tájra

vártam hónapokon át

hogy csillagot rügyezzen az ág

de amíg az eget lestem

                        változott a kép                           

az ősz ledobta

rozsdás köntösét

most

eltiport vadgesztenyék 

hevernek a sárban

a pénzét hullató

akácnak levele vacog

tar ágakon hervadnak

a hullócsillagok

 

Péter Erika

őszi kottalapok

 

az évszak minden nyűge

válladra szakadt,

itt rozsdás dallam röppen

ott egy kottalap,

mindkettő súlytalan

s könnyű, mint a bűn

 

látod

a park végén

még kotyog a patak

de holnap már avarral

takarja magát

 

Illusztráció: Kelebi Kiss István

 

 A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.

 Katt. a linkre!

www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR3x2rbK5WVv1eGzVMZXVC0OHFr7F1grR1d59R_gTViQQr8hwhUMgzP3Ve0&v=Csa161lJLf8&feature=youtu.be

 

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )