ŐSZI LÉLEKZETEK
Péter Erika
az ősz korán kopog
nincs fűtés
s az ősz korán
kopog
kendő-takaróba
bújva
fekszem
szégyellős kokott
az élet nem ad
meleget
ennyit mint
e kendő
életem magamra
húzva fekszem
vén esendő
kendőm régen
tarka volt
most rongyos
és kopott
mint az a fonnyadt
falevél
mely holnap
lepotyog
Péter Erika
anyai ima
az anya csendben ül
ölében holt anyag
édes fiam
minek is hordtalak
felhőszegélyről
a földre
minek hívtalak
hisz alighogy testet öltött
az öröm elszállt
a nemlét mezei fölött
keringsz s most meddő ölem
hiába ring
csak magamat ringatom
mert e meggyötört
összetört testet
nem vígasztalom
hisz tetem csupán
magam ülök itt
e szörnyű délután
könnyemet elsírtam
csak agyam fúrja métely
hátha tévedés volt
de nincs semmi kétely
az élet rendje megbomlott
és bomlik már agyam
mert meghalt kiért éltem
az egyetlen fiam
mennem kell vár sírod
temetőd
rebbenő szemhéjam
neked is szemfedőd
Illusztráció: Kelebi Kiss István
Péter Erika
Őszi kottalapok
Az évszak
minden nyűge
válladra szakadt,
itt rozsdás dallam röppen,
ott egy kottalap,
mindkettő súlytalan,
s könnyű, mint a bűn
látod,
a park végén
még kotyog a patak,
de holnap már avarral
takarja magát
Illusztráció: Kelebi Kiss István
Péter Erika
Táncosok
Úgy haladunk egymás felé,
mint két táncos
egy ingatag kötélen,
egyensúlyt kutatva
vagy két eltévedt bolygó
mely tejútját keresi,
hogy ott kézen fogva
csillaggá váljanak.
Péter Erika
A csöndnek nincs emlékezete
Örök bolyongásra
ítélt árnyként vonulok
az elmulasztott évek
kolonca alatt,
aládúcolatlan házam
rommá válik,
verseimbe rejtem
fájdalmaimat.
A múlt pincéjébe
óvakodva lépek,
hallgatnak a falak,
hiányzik a képzelt
otthon melege,
nem üzentél nekem
soha semmit
s a csöndnek nincs
emlékezete.
Szeretnék mély árkot ásni,
áttörnék a tegnap
kemény rétegén,
ám hiába nyitoom
agyam fájljait.
a kódok nem működnek
s földbe némult ajkad
nem beszél.
Tétova lélekkel
tekintek az égre,
nézem a fák hajszálereit,
a szélben az ágak
összekapaszkodnak
– ölelésre vágyom
magam is.
Péter Erika
szappanbuborékok
én vagyok a szél
mikor fújom őket
ha szárnyra kelnek
bennük tükröződik
arcom s ruhám színei
varázslat ami
nem tart túl soká
ha egymáshoz érnek
elpattannak
vagy ellebegnek halkan
nem tudom hová
Illusztráció: Kelebi Kiss István
A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.
Katt. a linkre!
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ
(Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )