NYÁRI LÉLEKZETEK
Péter Erika
másodvirágzás
esőért sóhajt a délután
akácok haldokolnak
– másodvirágzásuk
öncsalás csupán –
így lobbanunk el
mi is mind a ketten;
nem érlel, csak
aszállyal sújt a nyár,
árnyékká olvad
a fény is lassan bennem,
de szárnyalok talán még
didergő katicabogár
Illusztráció: Kelebi Kiss István
Péter Erika
nyári mosoly
száz karjával
ölel a nyár
mosolya mély
bánatomat oldja
ám kertemben
nem nyílik
csupán
fonnyadt rózsa
Péter Erika
amíg csókolsz
karcsúbb lesz a hold
felnézek rád
csodálom
a csillagokkal
szegecselt eget
egyik csillag kacsint
huncutul nevet
feljebb pufók felhők
ölelik az égitesteket
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a nyugtalan árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Péter Erika
Görög nyár
Két marokkal szórták rád
az istenek a köveket,
öbleid karéját
ezüstpikkelyű
hullámok verik,
északon
férfi nélküli asszonyok
húzzák le a spalettákat.
Tengered kék táblakép
melyen a szél
madárként szárnyal.
Lába összeborzolja a fákat.
Táncával enyhíti a napsütést.
Péter Erika
Niobé szobránál
Ott, hol verejtéket
gyöngyözik a szikla
királyné állt hajdan,
karcsú nőalak,
most szemgödréből
obszidián-fényű
víz fakad.
Niobé kőteste
belenőtt a tájba,
áll a holt anyaság
romjai felett.
Visszavágyna
letűnt boldogságba,
porrá törne sziklát,
szökne hét tengerig,
de reménye elmerül
a keserű mélybe,
a víz elsodorja
Niobé könnyeit.
Illusztráció: Kelebi Kiss István
Péter Erika
lemondás
reflektorban álltál
téged néztelek
olyan voltál
mint a képzelet
aggódtam elillansz
akár a nap amikor
tenyerembe zárom
nem volt
még nem volt
nyugovásom
kinyújtottam
anyaág-karjaim
átöleltél, átöltelek
szemeidben láttam
verdesni lelkedet
együtt voltunk
e fénylő esten
ragyogóbb lett
a karácsonyi vásár
nem sejtettem mindez
csupán ábránd
Illusztráció: Kelebi Kiss István
A Kopogtató versemet Csórics Balázs adja elő.
Katt. a linkre!
Péter Erika
Ha nem lennél
Ki mondaná ki
az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?
*
Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel
és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka
ha nem lennél,
belefulladnék magamba.
Itt hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ
(Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )