LÉLEKZETEK

Péter Erika

Távolba vágyó
 

Titkok után kutatok.

Zsebemben 

hüvelykmatyi kavicsok;

cipelem magányom kövekkel

kitömött poggyászát

 – oly súlyos, mint a szavak –

s majd csak visszafelé,

amikor sietnék haza,

döbbenek rá,

hogy minden kavics

zsebemben lapul.

Péter Erika

Esőgyöngyök

Esőgyöngyöket

szitál a szél,

feltámasztja a

kiégett földet.

A természet táncol

s újra él: oázissá 

változnak a könnyek.

Rosszkedvemet én is

kapucnimba rejtem

s eltemetem 

kabátom alá.

 Péter Erika

Tavasz

Földieper édes íze
olvadt szét a számban
s váratlanul kinyílt

bennem a tavasz

a pisztrángoktól
hemzsegő patakba
­felhők mártogatták
fodraikat
és a horizontot

királyi pompával
pásztázta a Nap

lelkem szelíd
érzékiség járta át; 
sóvárgás,
mely azóta kínoz.

Péter Erika

Szerelemőrzők

Egy távoli parton,
kövek árválkodnak.
Egyikük talán őrzi
testem melegét.

Sidariban épp most
ébredhet a tenger,
sós ízét még egyszer
érezni akarom;
mint szeretkezés után
rám ragadt illatot
ugyanúgy kutatom
magamon.