LÉLEKZETEK

 

Péter Erika

Októberi fényben

 

Október selymes fénye
baldachint terít fölénk,
s arany permetet
hint a vedlő fákra.

 

A Nap vakít még,
és az égbolt oly íves,
mint a templomok
kupolája.

Péter Erika

Alkonyat

 

Tegnap illatot
lehelt a hársfa,   
s a Nap arany-fodrot
varrt a tájra,
s én vártam
hónapokon át,
hogy csillagot
rügyezzen az ág,
de amíg az
eget lestem
változott a kép;     
az ősz ledobta
rozsdás köntösét.

Most eltiport
vadgesztenyék 
hevernek a sárban,
s a pénzét hullató
akácnak levele vacog 
– a tar ágakon elhervadnak
a hullócsillagok.


 

Péter Erika

Korty a Nap fényéből

 

Szeretem a Napot,
a pillanatot, téged
s a nyarat mi hirtelen elmúlik
és a zöld lombokból
színtelen, vézna gallyak lesznek.

 

Az idő gyaluja eltorzítja arcunk,
már egymás hasonmását
tükrözi szemünk,
tudjuk a napfényből többet
kellene kortyolnunk
– miként a teve,
mikor teleissza magát
mielőtt elindul a sivatagi útra…

 

Péter Erika

Ha nem lennél

 

Ki mondaná ki

az elakadt szavakat,
ki űzné el tőlem
a bennem lakó árnyakat,
hangom dallammá
hogy állna össze,
és mikor álmodni kell,
az ében éjszakában
ki lesz, aki betakar,
s ki igazítja meg
a gyűrött lepedőt?

*

Ha nem lennél,
összekuporodnék,
akár egy bogár,
mert rövid a reggel

és hosszú a paplanba
burkolt éjszaka

ha nem lennél,
belefulladnék magamba.

 

 Itt hallható:

https://www.youtube.com/watch?v=19M6WBUMOCQ

  (Verseimet elmondja: Kováts Péter, azaz Skorpió )