VENDÉGKÖNYV

Dátum: 2017.12.12

Feladó: Novák Tünde Ilona

Tárgy: levélke / reflektálás /

Drága Erikám !
Először a megújult Honlapodat dicsérem. Igényes, áttekinthető, összefoglaló.
Valaha csak a gyerekversek kedves, bohókás költőjét ismertem...de ahogy telnek az évek, s jobban megismertelek, így számomra a legkedvesebbek a felnőtt-versek. Mély tartalmuk megérinti a szívemet..
Köszönöm, hogy ismerhetlek, köszönöm, hogy Barátomnak mondhatlak !
Sok-sok, egészségben és " termékenységben " gazdag esztendőt kívánok -természetesen párodnak / támaszodnak : Lacinak is.
Szeretettel ölel : Tünde

Dátum: 2017.12.25

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Re:levélke / reflektálás /

Tündikém!
Valaha felnőtteknek szóló versekkel kezdtem az írást. ( Aaz irodalom órákon feladott fogalmazásokat nem számítva :) )
Nagyon köszönöm a szép és kedves gondolatokat, amelyeket megosztottál velem.
Örülök a barátságodnak!

Dátum: 2017.10.17

Feladó: Kőműves Klára

Tárgy: !

Napnővérke! Szuper a honlapod!!! Ölelésem!!! :)

Dátum: 2017.11.03

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Re:!

Köszönöm Naphúgocskám!

Dátum: 2017.10.14

Feladó: Zsuzsi

Tárgy: Elpattant zongorahúr

Péter Erika: Elpattant zongorahúr

Sajnos, nem volt még szerencsém találkozni a könyv szerzőjével. Nem ismertem, nem ismerem személyesen Péter Erikát az óvónőt, a költőt, a fotóst, a nagy utazót. De azt hiszem, a könyv elolvasása után elmondhatom, hogy ismerem Péter Erikát, az EMBERT. Így, csupa nagybetűvel.

A regény főszereplője Anna. A könyv elején még kislány, a végén középkorú asszony. A kettő között pedig csak ámulunk. Ennyi minden történik, történhetik egy emberrel? És elgondolkodunk: hogy lehet ezeket túlélni? Túl lehet egyáltalán élni? (Azt tudjuk, hogy túl KELL élni. De tényleg lehet???) Miből meríthet az ember mindig újabb és újabb energiát?

A könyvre nem én mondom először, hogy letehetetlen. (Nekem sajnos, le kellet tennem, várt a munkahelyem, de alig vártam, hogy folytathassam. Nem volt kétséges, hogy ahogy hazaérek, kiolvasom. És hajnali 1-kor már írom az ajánlót róla.) Igen, megkönnyeztem néhány oldalt. De a könyv elolvasása után nem a bánat és a szomorúság érzete kavarog bennem.

Anna nem vádaskodik. Sorsáért nem okol senkit, nem hibáztat másokat. Mint a többi maximalista ember, önmagában keresi a hibát. Vajon mit csinált rosszul? És nincs rá logikus magyarázat. Én ilyenkor Lauren Olivert szoktam idézni: „Többnyire - az esetek 99 százalékában - egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért fonódnak össze a szálak, és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis jó dolog követi. Semmit sem teszünk, mégis minden szétrobban.”

Nem véletlen, hogy Péter Erika a könyvében nem számmal, hanem szolmizációs hangokkal jelöli a fejezeteket. (Egy ilyen könyvcímhez –és igényes könyvborítóhoz- mi más is dukálna?) Fülemben cseng olvasás közben egy dal. Beteszem a mesecédét a lejátszóba, bár kívülről fújom a szövegét.

"Mert én voltam már
túl az Óperencián
a pokol tornácán
egy griffmadár hátán.

És én voltam már
tündérek országában
óriások barlangjában
elvarázsolt kastélyokban." (Figura Ede)

Ugye, Te is jártál már „mindenhol”, Péter Erika? Voltál már a tündérek országában, de jártál a pokol tornácán is. És ez nem csak mese.

Péter Erika könyvét jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki igényes kortárs irodalmat akar olvasni, hiszen egyszerre simogatja a lelket és szorítja a szívet.
Kelebi Kiss István illusztráció tökéletesen illeszkednek a tartalomhoz.

Befejezésül álljon itt egy idézet a könyvből: „Olyan családban nőtt fel, ahol, ha nem beszéltek valamiről, az nem is létezett. Van, amit eltitkolunk, egyes dolgokról hallani sem karunk, másokat magunkba fojtunk. Egy azonban biztos: vannak olyan események, amelyek magukért beszélnek.”

Erika! Ez a könyv önmagáért beszél! Köszönöm neked, hogy elolvashattam. Hogy megírtad. Hogy megosztottad velünk….

Szigligeti Zsuzsanna

Dátum: 2017.10.16

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Re:Elpattant zongorahúr

Kedves Tündérkönyvtáros!
Örülök, hogy ismét időt fordítottál rá(m) és sikerült elővarázsolnod a regényemhez írt recenziódat. Nélküle hiányos lett volna vendégkönyvem!
Olyan szépen fogalmaztál, úgy beleélted magad Anna életébe, hogy úgy érzem, hogy személyesen is ismerjük egymást.
Nagyon szépen köszönöm!

Dátum: 2017.10.03

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Köszönet

Kedves Hevesi Ágnes,Baby, Lőrincz L. Anna, Fitó Ica, Sustikné Marcsi, Kántor Zsolt, Samuné Terike és Ketykó István!
Nagyon köszönöm, hogy újra írtatok a vendégkönyvembe, örülök, hogy ismét értékes nyomot hagytatok nálam.
Remélem, hogy a többi elvesztett komment is rá(m)talál! Nagy szeretettel várom az új bejegyzéseket is.

Dátum: 2017.09.17

Feladó: Ketykó István

Tárgy: "Mert megérdemled" :) :)

Szervusz Erika!

Látod, ezért nem lehet az én saját Honlapomon semmihez hozzászólni. :)

Ám a tiéden én is beszólok: hadd szaporodjanak a szavak...

Dátum: 2017.09.15

Feladó: Samuné Ter

Tárgy: Csodálatos Erikám

Drága Erikám!
Hálát adok a Jóistennek, hogy én már akkor is megölelhettelek , szerethettekek amikor ovónéni voltál... Ismertelek, beszélgethettem veled őszintén a " viharok" idején is.. Csodáltakak, tiszteltek nagyon, amikor " felálltál" és Te osztottad a " mosoly" kártyát! Te tanítottál másokat mosolyogni. annyi nehézség, fájdalom után.
Egyszer csak, elkezdted kiírni magadból amit a lelkedbe és a szívedbe zártál. Fájdalom, életutad., gyermek... minden ami eddig zárva volt. Én aki értem, érzem a soraidat...Erikám csodálatos vagy❤️ Írtál, írtál... mosolyogtál , sok gyermek és felnőt szívét megéritettél soraiddal. Kedves soraidra sokan felfigyeltek. Most Te vagy sok ember Erikája, aki méltón kapta minden kozüntetését, elismeréseit!
Büszkén mondom el az ismerőseimnek, hogy milyen régen ismerlek ..
Legyen sok szép boldog napod, éved sok mosollyal. Ölellek Erikám

Dátum: 2017.09.15

Feladó: Kántor Zsolt

Tárgy: Újra megörvendeztettél

Ha melankolikus hangulat fog el, a honlapodra menekülök. A harmónia és az esztétikum világába. A töprengés és az életkedv itt egymásba szövődik. És csoda: a szerzői én és a cselekvő individuum, a praxis Péter Erikája egybevág. Nincs képmutatás. Az ágak valódi fák. S a vers levegőért kiált. Szinte érezni a mondatok kellemes leheletét. Értelmezi a lelket a Lét. Ez egy misszió. Érzelmi gondviselés. S közben hajlított fénnyé lesz a Szép.
Kántor Zsolt

Tételek: 31 - 40 ból 47
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Új hozzászólás hozzáadása