VENDÉGKÖNYV

Dátum: 2017.10.17

Feladó: Kőműves Klára

Tárgy: !

Napnővérke! Szuper a honlapod!!! Ölelésem!!! :)

Dátum: 2017.11.03

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Re:!

Köszönöm Naphúgocskám!

Dátum: 2017.10.14

Feladó: Zsuzsi

Tárgy: Elpattant zongorahúr

Péter Erika: Elpattant zongorahúr

Sajnos, nem volt még szerencsém találkozni a könyv szerzőjével. Nem ismertem, nem ismerem személyesen Péter Erikát az óvónőt, a költőt, a fotóst, a nagy utazót. De azt hiszem, a könyv elolvasása után elmondhatom, hogy ismerem Péter Erikát, az EMBERT. Így, csupa nagybetűvel.

A regény főszereplője Anna. A könyv elején még kislány, a végén középkorú asszony. A kettő között pedig csak ámulunk. Ennyi minden történik, történhetik egy emberrel? És elgondolkodunk: hogy lehet ezeket túlélni? Túl lehet egyáltalán élni? (Azt tudjuk, hogy túl KELL élni. De tényleg lehet???) Miből meríthet az ember mindig újabb és újabb energiát?

A könyvre nem én mondom először, hogy letehetetlen. (Nekem sajnos, le kellet tennem, várt a munkahelyem, de alig vártam, hogy folytathassam. Nem volt kétséges, hogy ahogy hazaérek, kiolvasom. És hajnali 1-kor már írom az ajánlót róla.) Igen, megkönnyeztem néhány oldalt. De a könyv elolvasása után nem a bánat és a szomorúság érzete kavarog bennem.

Anna nem vádaskodik. Sorsáért nem okol senkit, nem hibáztat másokat. Mint a többi maximalista ember, önmagában keresi a hibát. Vajon mit csinált rosszul? És nincs rá logikus magyarázat. Én ilyenkor Lauren Olivert szoktam idézni: „Többnyire - az esetek 99 százalékában - egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért fonódnak össze a szálak, és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis jó dolog követi. Semmit sem teszünk, mégis minden szétrobban.”

Nem véletlen, hogy Péter Erika a könyvében nem számmal, hanem szolmizációs hangokkal jelöli a fejezeteket. (Egy ilyen könyvcímhez –és igényes könyvborítóhoz- mi más is dukálna?) Fülemben cseng olvasás közben egy dal. Beteszem a mesecédét a lejátszóba, bár kívülről fújom a szövegét.

"Mert én voltam már
túl az Óperencián
a pokol tornácán
egy griffmadár hátán.

És én voltam már
tündérek országában
óriások barlangjában
elvarázsolt kastélyokban." (Figura Ede)

Ugye, Te is jártál már „mindenhol”, Péter Erika? Voltál már a tündérek országában, de jártál a pokol tornácán is. És ez nem csak mese.

Péter Erika könyvét jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki igényes kortárs irodalmat akar olvasni, hiszen egyszerre simogatja a lelket és szorítja a szívet.
Kelebi Kiss István illusztráció tökéletesen illeszkednek a tartalomhoz.

Befejezésül álljon itt egy idézet a könyvből: „Olyan családban nőtt fel, ahol, ha nem beszéltek valamiről, az nem is létezett. Van, amit eltitkolunk, egyes dolgokról hallani sem karunk, másokat magunkba fojtunk. Egy azonban biztos: vannak olyan események, amelyek magukért beszélnek.”

Erika! Ez a könyv önmagáért beszél! Köszönöm neked, hogy elolvashattam. Hogy megírtad. Hogy megosztottad velünk….

Szigligeti Zsuzsanna

Dátum: 2017.10.16

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Re:Elpattant zongorahúr

Kedves Tündérkönyvtáros!
Örülök, hogy ismét időt fordítottál rá(m) és sikerült elővarázsolnod a regényemhez írt recenziódat. Nélküle hiányos lett volna vendégkönyvem!
Olyan szépen fogalmaztál, úgy beleélted magad Anna életébe, hogy úgy érzem, hogy személyesen is ismerjük egymást.
Nagyon szépen köszönöm!

Dátum: 2017.10.03

Feladó: Péter Erika

Tárgy: Köszönet

Kedves Hevesi Ágnes,Baby, Lőrincz L. Anna, Fitó Ica, Sustikné Marcsi, Kántor Zsolt, Samuné Terike és Ketykó István!
Nagyon köszönöm, hogy újra írtatok a vendégkönyvembe, örülök, hogy ismét értékes nyomot hagytatok nálam.
Remélem, hogy a többi elvesztett komment is rá(m)talál! Nagy szeretettel várom az új bejegyzéseket is.

Dátum: 2017.09.17

Feladó: Ketykó István

Tárgy: "Mert megérdemled" :) :)

Szervusz Erika!

Látod, ezért nem lehet az én saját Honlapomon semmihez hozzászólni. :)

Ám a tiéden én is beszólok: hadd szaporodjanak a szavak...

Dátum: 2017.09.15

Feladó: Samuné Ter

Tárgy: Csodálatos Erikám

Drága Erikám!
Hálát adok a Jóistennek, hogy én már akkor is megölelhettelek , szerethettekek amikor ovónéni voltál... Ismertelek, beszélgethettem veled őszintén a " viharok" idején is.. Csodáltakak, tiszteltek nagyon, amikor " felálltál" és Te osztottad a " mosoly" kártyát! Te tanítottál másokat mosolyogni. annyi nehézség, fájdalom után.
Egyszer csak, elkezdted kiírni magadból amit a lelkedbe és a szívedbe zártál. Fájdalom, életutad., gyermek... minden ami eddig zárva volt. Én aki értem, érzem a soraidat...Erikám csodálatos vagy❤️ Írtál, írtál... mosolyogtál , sok gyermek és felnőt szívét megéritettél soraiddal. Kedves soraidra sokan felfigyeltek. Most Te vagy sok ember Erikája, aki méltón kapta minden kozüntetését, elismeréseit!
Büszkén mondom el az ismerőseimnek, hogy milyen régen ismerlek ..
Legyen sok szép boldog napod, éved sok mosollyal. Ölellek Erikám

Dátum: 2017.09.15

Feladó: Kántor Zsolt

Tárgy: Újra megörvendeztettél

Ha melankolikus hangulat fog el, a honlapodra menekülök. A harmónia és az esztétikum világába. A töprengés és az életkedv itt egymásba szövődik. És csoda: a szerzői én és a cselekvő individuum, a praxis Péter Erikája egybevág. Nincs képmutatás. Az ágak valódi fák. S a vers levegőért kiált. Szinte érezni a mondatok kellemes leheletét. Értelmezi a lelket a Lét. Ez egy misszió. Érzelmi gondviselés. S közben hajlított fénnyé lesz a Szép.
Kántor Zsolt

Dátum: 2017.09.14

Feladó: Sustik Andrásné

Tárgy: A sikered

Kedves Erika!
Szívből gratulálok az elért sikereidhez. Nagyon nagy és boldogsággal teli utat tettél meg eddig. Kívánom, hogy ez az utad folytatódjon és nagyon sok örömöd legyen benne.
Üdvözöllek: Marcsi

Dátum: 2017.09.14

Feladó: Fitó Ica

Tárgy: Sietek pótolni, ami elveszett!

Drága Erika!
Az ozorai toronyesten végre kezembe kaphattam a kötetedet, még pedig úgy, hogy - bár megvásárolni akartam, de - megajándékoztál vele. A nyáron volt lehetőségem elolvasni. Ahogy letettem a kötetet, úgy éreztem, nagyon szeretnélek megölelni. és gép közelbe kerülve, mindjárt írtam neked a facén. A következőt:
"Drága Kiscsillagom! Nem tudom, hol vagy, mit csinálsz, de szeretnék küldeni neked egy nagy-nagy ölelést! Ennél többre most nem vagyok képes, tele a szemem könnyel, zaklatott vagyok, fel kell dolgoznom mindazt, amit olvastam. Őszinte elismerésem, tiszteletem "
Mára leülepedtek bennem az olvasottak.
Amit most mondhatok, az csak az elismerés hangja. Mint regény, nagyon tetszik! Egy kislány hányatott gyermek kora, ami mégis szép és tartalmas, mert a nagyszülők mindig ott voltak a szeretetükkel. Amíg voltak. A diáklány iskolaváltásai, a lelki törések, majd a párválasztás, ami jól indult, de sajnos az alkohol megváltoztatta Gergő jellemét, s ez Gáborka megérkezése után sem változott, mind nagyon fordulatossá teszik a történetet. Annának szerencsére volt barátnője, és édesanyjáék is mellette voltak. Szüksége is volt erre, mert a házasság egyre csak romlott, s már nem lehetett megmenteni. Gáborka csodás ajándék Annának, és az új társ mindenben mellette, már, már happy end. De a élet, a nagy rendező, keményen közbeszól ismét. HIába a szeretet, hiába a segítség, Gábor élete nem alakul jól. Majd Anna átéli a legnagyobb fájdalmat, mit egy anya átélhet. De ő ismét feláll, Szabolcs, a lelki társa mellette van, segíti őt. Akkor is, amikor meg kell küzdenie a mindenki által rettegett kórral. Együtt sikerült!
S most a regény írójáról, akit nagyon nagyra becsülök!
Erikám, tudom, szíved, lelked beletetted ebbe a regénybe, és őszintén kinyitottad előttünk minden rejtett szorongásod, minden örömöd és bánatod. Életed örömteli és fájdalmas pillanatait ismét át kellett élned, mikor megírtad. Biztosan megszenvedted.
De ezzel példát adtál és adsz minden nap nekünk az olvasóknak, hogy igenis fel lehet és fel is kell állni minden nehéz helyzetből. S annyira igaz az is, hogy ha egyszer becsukódik egy ajtó, mindig van egy másik, ami kinyílik. Ismert és elismert költőnő vagy, akinek verseiből sugárzik a szeretet, s aki
nem csak ír, de sokat tesz azért, hogy a versek eljussanak azokhoz, akiknek írtad, a gyerekekhez!
" Óvónő voltál harminc éve, de lélekben ma is az vagy, még pedig olyan óvónő, aki nem csak gyerekeket, de felnőtteket is tanít életével, személyes példamutatásával
Köszönöm az élményt, köszönöm a barátságod!
PuszIcu

Tételek: 1 - 10 ból 15
1 | 2 >>

Új hozzászólás hozzáadása